A magyar külkereskedelem – és ezen belül elsősorban az Olaszországgal folytatott kereskedelem - természetesen hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Ennek, és az egyéb kulturális kapcsolatainknak számos szólás-mondás őrzi a nyomát. Ilyenek például a „Minden út Rómába vezet”, vagy az “una vacca ungherese, se condotta sulla strada maestra, non si sarebbe fermata fino all’Italia” [ezt úgy fordíthatnánk, hogy „Ha a magyar marha jó úton halad, meg sem áll Itáliáig”].

Azonban ezt a kapcsolatot nem kizárólag a szarvasmarha-export jellemezte. Rengeteg középkori emlék támasztja alá azt a tényt, hogy az olasz kereskedők egyik legfontosabb célpontja éppen Magyarország volt. Többek között a közös történelemnek volt köszönhető az 1848-as kölcsönös közös fellépés, az olaszországi újraegyesítési folyamatban résztvevő Magyar Légió is...

Olaszország fontos szerepet játszott a magyar exportszerkezetben, amelyben mindig is a négy legfontosabb partner között szerepelt. A világgazdasági válság éveiben is megőrizte ezt a pozícióját, sőt, bizonyos területeken még el is mélyültek a kapcsolatok.

Az 1990-es magyar rendszerváltást követően számos olasz gazdasági társaság alapított magyarországi leányvállalatot, illetve kötött stratégiai gazdasági megállapodást magyar partnerekkel. Ennek következtében egyre fontosabbá vált a hatékony kultúraközi kommunikációs csatornák felkutatása a cégek számára.

A gazdasági élet szereplőinek ezért alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez, és számításba kell venniük azt is, hogy az egyes országok közötti kulturális különbségek az üzleti életben és a gondolkodásmódban is jelentős különbségekkel járnak együtt.